Dedicated to our friends in Hungary, to remind them who they are, with the words of their first poet,
Attila József
(Budapest, 11 apr 1905 – Balatonszárszó, 3 dec 1937)
Li conoscete i numeri?
Son numeri anche gli uomini, una fila
di tanti 1 sul quaderno.
Ma si contan da soli, ed il quaderno
si meraviglia molto, perché ognuno
pensa soltanto a sé, dagli altri vuole
distinguersi, perché senza ragione
a potenza si eleva:
può farlo certo sino all’infinito;
l’uno continua a rimanere uno,
non divide o moltiplica.
Prendete forza,
badate innanzi tutto
alle cose piú semplici,
sommatevi:
perché, moltiplicati enormemente,
possiate in qualche modo avvicinare Dio, che è infinito.
Attila József
Dall’antologia poetica “Con cuore puro”
1972, Edizioni Accademia Trad. Prof. Umberto Albini
A számokról
Tanultátok-e a számokat?
Bizony számok az emberek is,
mintha sok 1-es volna az irkában.
Hanem ezek maguk számolódnak és csudálkozik módfölött az irka,
hogy mindegyik csak magára gondol, különb akar lenni a többinél s oktalanul külön fiatványozódik,
pedig csinálhatja ,a végtelenségig,
az 1 ilyfor1nán mindig 1 marad
és nem szoroz az 1 és nem is oszt.
Vegyetek erőt magatokon
és legelőször is
a legegyszerűbb dologhoz lássatok –
adódjatok össze,
hogy roppant módon felnövekedvén, az Istent is, aki végtelenség,
valahogyan megközelítsétek.
Speaking of numbers
Do you know the numbers?
Men are numbers too,
a row of many 1’s in the notebook.
But they count themselves,
and the notebook is very surprised, because everyone
thinks only of himself,
he wants to distinguish from others, because
without reason
to power he rises:
he can certainly do this to infinity;
one remains one,
it does not divide or multiply.
Take strength,
look first
to the simplest things,
stay together:
because, enormously multiplied,
may you somehow approach God, who is infinite.